Öt nagyon izgalmas kérdést tettünk fel Ghyczy Andrásnak, aki a „Térjünk a tárgyalásra” című könyv szerkesztőcsapatának tagja, valamint „A tárgyalás tere” fejezet egyik írója. Olvassátok sok szeretettel:
- A projekt során lehetőséged volt kipróbálni magad fejezetíróként és szerkesztőként is egyaránt. Melyik feladat volt testhezállóbb számodra, és mit élveztél benne?
Ha már választani kell, egyértelműen a fejezetírás mellett tenném le a voksomat. Szeretek írni, így a beadandóírások során is magát a forrásfeldolgozást élvezem, mintsem a sokszor végeláthatatlan forráskeresést. De ugye, míg egy standard esszénél nekünk hallgatóknak is tartanunk kell magunkat a hivatalos nyelvezethez, addig ez a „Térjünk a tárgyalásra” könyv esetében más volt. Itt a fő cél éppen a közérthetőség, és bizony a szakmai cikkek és tanulmányok könnyen emészthető formában történő átadása egy igazán izgalmas kihívás. Úgy gondolom, ez az egész évfolyamot motiválta a munka során.
- Milyen nehézségeket tapasztaltál az eddigi munka során?
A megfelelő és hiteles források azonosítása és megtalálása mindig nehézséget jelent nekem, hiszen az interneten sokszor tonna számra olvashatunk a témában írt cikkeket. Ez épp a mi fejezetünk – „A tárgyalás tere” – esetében kevésbé valósult meg, így most azzal a problémával találtuk szembe magunkat, hogy jobban a mélyére kellett ásnunk a szakirodalomnak. Ennek köszönhetően természetesen jóval többet tudtunk meg magáról a témakörről, de azt a csapat nevében is mondhatom, hogy a fejezetírás elején okozott néha bonyodalmat a forrásvadászat.
- Akit érdekelnek a hatékony tárgyalási technikák vagy aki segítségre szorul ezen a területen, miért válassza a „Térjünk a tárgyalásra” című e-könyvet?
Én úgy látom, hogy a kiadvány felépítése jól strukturált, és kifejezetten átfogó, így egy hasznos kis tudáscsomag elsajátítását biztosítja. Szerteágazó, de nem csapongó, és a tartalmilag jól elkülönülő fejezeteknek köszönhetően könnyen találhatunk választ a kérdéseinkre. A részegységek végén olvasható esettanulmányok pedig tovább segíthetik a megértést. Pontosan nem tudom, hány darab szakirodalmat használtak fel a csoporttársak, de az biztos, hogy sok különböző álláspontot foglal össze a „Térjünk a tárgyalásra”. Ráadásul, nem csekély számban dolgoztunk fel angol nyelvű forrásokat is.
- Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben nyomtatott formában, egy kereskedelemben lévő termék legyen a projektből?
Én őszintén örülnék neki, ha a kezemben tarthatnék egy nyomtatott példányt. Az egyetemi projektjeinkről nem mindig marad fent „kézzel fogható” bizonyíték, de ez a könyv szépen megtestesítené az egész féléves munkánkat. Az, hogy sikeres és népszerű kereskedelemben lévő termék legyen, már összetettebb kérdés. Minden a pozicionáláson és az árpolitikán múlik, ami jelentősen összefügg a nyomtatás és terjesztés költségeivel. A könyv küldetése, hogy segítsen a pályakezdő fiataloknak, így sajnálnám, ha épp az ára miatt nem jutna el azokhoz, akiknek igazán szüksége lenne rá. Bárhogy is lesz, remélem, minél több ember veszi majd kézbe, akár elektronikusan.
- Mi a fő üzenet, amit mindenképpen át szeretnétek adni az olvasóknak?
Nem kell félni a tárgyalási helyzetektől, és nem is kell túlmisztifikálni azokat. A könyvből is látni lehet, mennyi befolyásoló tényezőtől függhet a tárgyalás kimenetele. Mindegyikre figyelni a teljes megbeszélés alatt csak a nagyon kivételeseknek sikerülhet. Emberek vagyunk, érzelmekkel, nézőpontokkal, okvetlenül ütköznek az érdekeink és véleményeink, no meg persze hibázni is fogunk. A lényeg, hogy készüljünk fel a tőlünk telhető legjobban, képzeljük el többször a szituációt, ugyanakkor számítsunk arra is, hogy épp az ellenkezője fog történni!